_____________________________________________________________________
Menő csengőhangok (MP3 is!) és színes képek a mobilodra.
Nálunk szinte mindent megtalálsz, KLIKK IDE! www.7777oplogo.hu

  Srila Prabhupada könyvei

  Változás

2000. Kartika alatt Indiában, Vrindavanában voltam zarándokúton. Az egyik este, amikor átsétáltam a Krisna-Balarama Mandirba elment az áram. (Ez itt nem egy szokatlan dolog.) A különlegesség, ami a templomhoz vezető utamon fogadott az volt, hogy mindenütt mécsesek égtek. A házak tetején (melyek itt lapos tetősek) sorban gyertyák és mécsesek sorakoztak. A Diwali, Dipabali fesztiválra készültek az emberek. Dipa lámpást, gyertyát, bali pedig sokat jelent. Dipabalinak azt nevezik, amikor sok lámpást gyújtanak. Ezt az ünnepséget eredetileg Ayodya lakói tartották, amikor az Úr Ramacandra 14 éves száműzetéséből tért haza. Utat szerettek volna mutatni Neki, hogy ha éjszaka jön hazataláljon. Azóta minden évben lázasan készülődnek az indiaiak, hogy megemlékezhessenek erről az eseményről. Nagyon különleges élmény az, hogy itt a legnagyobb ünnepek Krisnához, Rámához kapcsolódnak.
Ilyenkor az ember bárhova megy, mindenki „Boldog Diwalit!” köszöntéssel fogadja. Talán olyan ez, mint az európaiaknak a karácsony.
(A tradíció jelen van, bár egyre inkább már csak az ünnep jelleg található meg. Az, hogy mi az oka az ünneplésnek, már háttérbe szorul.)

Azt még hozzá kell tennem – most így 5 évvel később -, hogy aznap este volt az életem egyik legborzasztóbb éjszakája is. Mivel a Divali ünnepen a fénynek jelentős szerepe van, ezért nagyon sok tűzijátékot tartanak, és rengeteg petárdát használnak. De a petárdák minősége nagyon gagyi. Ahol akkor laktam, este a petárdák durranását hallottuk. Egy emeletes házban laktunk, ami inkább egy bérházhoz hasonlítható, mert volt egy belső tere, amire mindegyik szoba ajtaja nyílott – nekünk az ablakunk is. A tetőtérből dobálták le a petárdákat és a szobánk előtt csattantak el. Próbáltam aludni, de nem sikerült. Hiába a füldugó és a fejre rakott párna. Annyira ki voltam bukva. Átkoztam az egész világot, hogy lehetnek ekkora barmok. Nagy nehezen valamikor abbahagyták. Végül sikerült elaludnunk is. Reggel, amikor sétáltam fel a lépcsőn a ruháimat teregetni, észrevettem egy felhívást, amiben az szerepelt, hogy Divalikor (előző este) összegyűlnek a gurukulik, a Krisnás iskola tanulói. És előre is elnézést kérnek a hangoskodásért. Hogy bennünket se zavarjon, jöjjünk mi is, csatlakozzunk az ünnepléshez. Hm…
Boldog Divalit!

  Mr-a

Az egyik, hogy a statgép még csak béta verzióban működik. Azzal, hogy szabályozza, hogy hány hozzáférés van, azt szabályozza, hogy hány felhasználót ereszt rá a rendszerre, azaz hányan tesztelik. Az, hogy csak meghívottak kaphatnak hozzáférést, a szolgáltatás kuriózum jellegét erősíti. De a modern marketing világában szerintem egy jól bevált módszer. Miért kérjük számon tőle, ha ezt használja.

A másik:
Mondhatod, hogy hatalommániás és így próbálja elérni, hogy az emberek kuncsorogjanak a kegyéért, emellett szeretetéhes és ezen keresztül próbál figyelmet kapni. Lehet, hogy szereti, ha szeretik. Mint mindenki más. De, ha belegondolunk, hogy mennyi energiát, pénzt fektetett be azért, hogy a kis birodalma, illetve birodalmunk (blogring, freeblog, statgép) működjön, akkor kicsit más perspektívából láthatjuk az egészet.

Lehet, hogy stílusában főnökösnek tűnik. Szeretem ezt benne, mert direkt csinálja. Így legalább egy kicsit visszafogja az emberben bujkáló állatot, a kihasználó hangulatot és miután megdöbbentél és elgondolkoztál, hogy nem te vagy a világ közepe, még talán egy kis hálát is érzel amiatt, amit nekünk ajánl - ingyen. A rend fenntartására alkalmazott módszerei egyszerűek, de mivel elég sok az óvodás, ezért ez működik. Ha létrehozol egy szolgáltatást, akkor a hatalom inkább felelősséget jelent, terhet, problémákat, amit meg kell oldani. Abból csak egy darabig jön az öröm, hogy főnökösködsz. A sok buta felhasználó hülyeségét megoldani már kőkemény munka. Ezt meg persze senki nem szereti.

Ő nem csak egy személyiség nélküli szolgáltató, hanem a blogszféra jellegéből adódóan éreztetni akarja, hogy egy érző, gondolkodó ember. Ezért szubjektív a Randektív blogajánlója. És a rend fentartása végett fenntartja a jogot, hogy ki lehet tagja a blogringnek, meg ilyenek, amire rendszeresen szokott panaszt kapni másoktól.

Miért írtam ennyit erről? Hogy stílusos legyek: Csak. Ha válaszolni akarok a kérdésre, nem azért, mert Mr-a felbérelt és most kapok tőle valamit cserébe. Neki már emailben korábban megköszöntem, amit csinál, most gondoltam, hogy itt is megteszem, hogy mások is láthassák. Szóval, köszönjük Mr-a. Nagyban hozzájárultál a hazai blogszféra megalapozásában. Meg nekem is segítettél, hogy ezt a blogot írhatom.

Ha te is használod az általa létrehozott rendszereket, akkor igenis, te is írhatsz neki egy köszönömöt. Biztos jól esik neki is. Végül is, amit korábban kifejeztem, ő is egy ember, aki szereti, ha másokat elégedetté tehet a munkájával, és fontos, hogy kifejezzük, ha örülünk ennek.

Na jó, elég a nyálas dumából. Remélem, érthető volt, amit ki akartam fejezni.

  angol könyvek

  Statgép meghívó